3. fejezet -

Sziasztok! 

Megkeztem a harmadik fejezetet :)

Ha, tetszik légyszi hagyjatok nyomot magatok után és kommenteljetek!

( I love London!)

/Maggie/
A reptéren egyik csomagszállítóról a másikra kapkodtam a fejem, nem tudtam eligazodni, hol találom meg a bőröndjeimet. Igen, ez egy birtoktöbbesítő jel mert egybe nem fértem bele, hisz fél évre megyek el... :) Végre megláttam a rózsaszín és fekete poggyászomat, nem nagyon lehet mással összetéveszteni. Alig tudtam felemelni. Követtem a többi embert . Kiértem egy nagy tömegbe. Az épületet leginkább egy plázához lehet hasonlítani, sok bolttal és üvegtetővel.  Nem tudtam kit kell keressek, mert Chloét (a francia levelező társam) még sosem láttam, csak képekről. Leültem a bőröndömre és vártam. Tíz perc elteltével megláttam egy magas, szőke, szemüveges lányt körbe- körbe járkálni egy nagy táblával amin ez áll: Hy Maggie! Ő is pont ekkor vett észre. Elém futott és egymás nyakába borultunk, mintha már születésünk óta ismernénk egymást. 

/Heni/

Hallottam, hogy becsukódik mögöttünk az ajtó.

- Most már biztonságban vagy - mondta az ismerős hang, de nem mertem mozdulni. megfogta a kezemet és gyengéden lefejtette az arcomról. Ekkor megláttam az őszinte, mogyoróbarna szemeit, amik olyan ismerősek voltak nekem. Már nem féltem. Egy velem egykorú fiú állt előttem, hunyorítva néztem rá, de nem tudtam rájönni mitől olyan ismerős.

- Mért nem szeretnéd, hogy felismerjenek? - kérdezte az ismerős hangján.

- Tessék? - még mindig nem tértem magamhoz.

- Elrejtetted az arcodat!

- Ó! - leesett, hogy mit kérdez - Még sosem kerültem ilyen helyzetbe, nem is tudtam róla... - kezdtem hadarni. A fiú kérdőn nézett rám. Nagy levegőt vettem, és elmondtam neki a pár perccel előbb történteket.

- Már értem. Megláttad magad a magazin címlapján a melletted ülő lány kezében, és fogalmad sem volt róla, hogy híres vagy.

- Hogy fogok ebből kimászni? - sóhajtottam és a falnak  nekidőlve lecsúsztam a csempére(ekkor vettem észre, hogy a női mosdóban vagyunk). A fiú legugolt mellém.

- Már megoldottam! Azt mondtam hányingered van és kikísérlek a WC - be.

- Köszi! - suttogtam hálásan - Most már csak azt kell kitaláljam, hogy megyek vissza!

Ekkor megszólalt egy monoton női hang: kérem kössék be az öveiket, megkezdjük a felszállást.

- Tessék - nyomott a kezembe egy napszemüveget. Megindult a repülő - jobb lesz, ha visszamegyünk - mondta. Miután visszaültem a helyemre föltettem a napszemüveget és felhúztam a kapucnimat. Körülnéztem. Úgy látszik senki nem ismert fel. A mellettem ülő lány mintha mi sem történt volna érdeklődve lapozgatta a magazint.

- Elkérhetem kicsit? - kérdeztem angolul. A lány kedvesen bólintott és átnyújtotta az újságot. Sebesen fellapoztam a rólam szóló cikket és olvasni kezdtem.

Katherine Kennedy, a híres filmsztárt az elmúlt években lefoglalta a munkája. Míg Hollywoodban forgatta legújabb sikerfilmjét, 11 éves lányát, Henriett Kenedyt külföldön élő bátyjához küldte. Míg Katherinet lefoglalták a filmforgatások, utazások, interjúk, lemaradt lánya tinéndzser válásának korszakáról. Henriett ez idő alatt felcseperedett és immár 15 éves kamasz. Édesanyja 4 év kemény munka után visszahívja Londonba...

Nem bírtam továbbolvasni. Mindenki ismeri az életemet... Próbáltam elterelni a gondolataimat.

egész úton azon tűnődtem, ki volt ez az ismerős srác és mért segített nekem. Még a nevét sem kérdeztem meg!

Ismét megszólalt a monoton női hang: Kérem utasainkat kössék be az öveket, megkezdjük a leszállást Londonba! Köszönjük, hogy velünk tartottak...!

Miután leszálltunk az ismeretlen fiú után futottam, hogy visszaadjam a szemüvegét, de a nagy tömegben nem tudtam utolérni. Kiabáltam neki, de nem hallotta meg. Hirtelen megbotlottam, és leestem a földre. Egy nagy rúgást éreztem a bordámba. Föl akartam állni, de egy újabb tűsarkú visszanyomott. Nem tudtam felállni, akárhogy próbálkoztam. Tudtam, hogy itt nem maradhatok mert agyontaposnak. Visítani akartam, de egy bakancs benyomta a gégémet, és levegőt sem kaptam. Kétségbeesetten kapkodtam levegő után kapkodva a padlón.

2. fejezet -

Sziasztok!

Meghoztam a második fejezetet. Remélem nem találjátok unalmasnak, mert még az igazi kalandba nem kezdtem bele!

Légyszi kommenteljétek! Köszi! :)

Másnap...

/Lena/
Este alig aludtam két órát, mégsem voltam fáradt. Fél órával ezelőtt még együtt voltunk. Utána Emi indult Londonba, Meggy Franciaországba cserediákként…  Csak pár percre lakom Meggyéktől.  Gyorsan hazafutottam a könnyeimmel küszködve. Pórázra fogtam a kutyámat, Szmötyit és kimentem a hegytetőre egy erdei ösvényen keresztül. Itt elengettem Szmötyit, hadd fussa ki magát. Reggel hat volt. Nemrég kellt fel a nap. Kiültem egy napos sziklára, a kedvenc helyemre, innen gyönyörű volt a kilátás. Már nem tudtam tovább magamban tovább tartani, elsírtam magam. Nemtudom mennyit sírhattam, de már magasan járt a nap, dél körül lehetett. Füttyentettem egyet, fél perc múlva megjelent a kutyám, és odabújt hozzám. Megsimogattam a buksiját és pórázra kötöttem. Elindultam, nem is tudom merre.. Lementem a hegy másik oldalán és Pesten kötöttem ki. Ekkor már késő délután lehetett. Elsétáltam Budapestig? Kezdtem aggódni. Kutyasétáltatásra, se telefont, bérletet, pénzt, semmit sem hoztam magammal! Mégis hogyan fogok hazajutni?

/Maggie/
Reggel a buszon ültem Emiéktől hazafelé tartva. Fejben gyorsan átforgattam a napi tervemet: Hazamegyek 20 perc, bepakolok a bőröndömbe 2 óra, felöltözök 15 perc, készítek palacsintát 45 perc, korai ebéd, 30- 40 perc, Fél 12- kor anya értem jön és kivisz a reptérre. Remélem elkészülök időben, mer minderre alig van pár órám...
12- kor már kezdtem izgulni. Anyum még mindig sehol! Végre meghallottam, hogy felhajt a garázsba, és leáll a motor.
A bőröndjeimmel az ajtóhoz futottam.
- Hagy segítsek! - mondta anyu.
- Késtél! Már azt hittem elfelejtetted, hogy ma utazom Franciaországba!
- Már, hogy felejthettem volna el! Siettem ahogy tudtam!
Szúrós szemmel néztem anyura. Kapkodva bepakoltunk a kocsiba, és kivitt a reptérre. Utolsónak szálltam be a repülőbe, egy tizenéves srác mellett találtam helyet. 
Vajon olasz vagy magyar? - miközben ezen tűnődtem, elkezdtük a felszállást. Egy nő rámszólt, hogy kössem be az övemet. A repülő a levegőbe emelkedett. Úgy imádom ezt! Lassan a felhők fölé értünk. Kár, hogy nem én ülök az ablak mellett! Jobbra sandítottam. Egy próbát megér.
- Szia, nem akar helyet cserélni? - kérdeztem franciául. A fiú kedvesen bólintott és helyet cseréltünk. Azon tűnődtem, hogy lehet, hogy nem is francia, bár megértette amit mondtam. Miközben a felhőket csodáltam, a gondolataimba merültem. Izgalmas félév vár rám! Arra eszméltem fel, hogy elkezdtünk ereszkedni. Kéneztem az ablakon, már sötétedett. Ekkor megszólalt egy monoton női hang. 
- Kérem kössék be az öveiket. Megkezdjük a leszállást Párizsba! Köszönöm, hogy velünk tartottak! 
A felhőkből lassan kibontakozott Párizs... :DD

/Emi/

Kedves Gatyástársak! 

Nektek biztosan izgalmasabb volt a napotok mint nekem, én mikor hazamentem, hanyat döltem az ágyamban és estig aludtam. Ezért tovább is küldeném a Gatynaplót nektek, írjatok le mindent nekem, mert nagyon kíváncsi vagyok! 

Puszillak titeket: Emi

ui: máris hiányoztok nagyon!

/Heni/

A kedvenc számomra ébredtem: LIL WAYNE - Mirror ft. Bruno Mars. A telefonomat direkt az íróasztalon hagytam, hogy ne tudjam kinyomni az ébresztést és visszaaludni (ahogy szoktam), csak, ha felkellek, mivel  lambériaágyam van. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból és lemásztam a létrán. Pizsamában lementm a a konyhába. Nagy meglepetésemre Louis (a nagybátyám) már ébren volt, és reggelit készített.

- Már ilyen korán fenn vagy? - kérdeztem és felültem a pultra. 

- Készítek reggelit magunknak! - mondta, miközben próbálta feldobni a palacsintát. 

- Várj, megmutatom! - mondtam nevetve, és átvettem a tepsit - Hiányozni fog... a palacsinta reggelire, hogy arra ébredek, hogy felhúzod a redőnyt, az otthon illata, a park, gördeszka, a barátnőim, suli, Manó, ... - néztem a kutyámra, aki a farkát kergette. Miután kész lettem a palacsintával leültünk reggelizni, közben azon vitatkoztunk kinek fog jobban hiányozni a másik. Reggeli után fölmentem a fürdőbe felöltözni. Fölkaptam magamra egy fekete csőnadrágot, hozzá egy fehér, LONDON CALLING  feliratú pólót, ha már Londonba megyek és egy pandás sapkát.

 A hajam bekötve sehogy sem állt, ezért kibontottam és hagytam  leomolni a vállamon. Még utoljára körbejártam a házat és jól megjegyeztem mindent: a kicsi szobámat a kosárpalánkkal, a kilátást a nappaliból, a wc tisztítóvegyszeres illatát, a kutyámat ahogy békésen alszik az asztal alatt... Mire kimentem a ház elé a kocsihoz Louis már bepakolta a bőrőndeimet a csomagtartóba. Még utoljára körülnéztem, majd beültem a kocsiba. Elindultunk. Még ki nem értünk az ismerős városból nem mertem kinézni az ablakon. Lassan megérkezünk a reptérre. Leadtuk a poggyászaimat, de Louis már nem jöhetett tovább velem. Hosszasan megöleltük egymást.

-  Hiányozni fogsz! - mondtam sírástól elfojtott hangon.
- Nekem is Henci (mindig így hívott mikor vigasztalt)! De, ne szomorkodj , nemsokára tavaszi szünet, és meglátogatlak titeket - megengedtem egy szomorkás mosolyt utána hátat fordítottam, és mindent magam mögött hagyva elindultam a repülő felé.
Sírni lett volna kedvem, de nem jött ki könny a szememből. Utolsónak szálltam fel a repülőre. Egy velem egy idős lány mellett kaptam helyet, aki egy magazint lapozgatott. Ekkor több minden történt egyszerre. Leültem mellé és megakadt valamin a szemem, ijedtemben fölsikítottam. Mindenki felém kapta a tekintetét, ezért gyorsan a tenyerembe temettem az arcom. Egy légiutas kísérő odasietett hozzám, éreztem magamon az egész repülő tekintetét. Forgott velem a világ, mozdulni sem tudtam, még mindig a tenyerembe hajtva a fejemet ültem, fogalmam sem volt mi tévő legyek. Ekkor két kezet éreztem a vállamon, aki kivezetett a kíváncsi szemek kereszttüzéből, és azt súgta a fülembe egy ismerős hangon: Ne mozdulj!

1. fejezet -

Sziasztok!

Az első fejezetem... :) 

A búcsú

/Mikor még együtt voltunk, közösen írtuk... Brühühü.../

Négyen utoljára voltunk így együtt. Lena, Maggie, Emi és Heni. Az utolsó napunkat vidáman töltöttük együtt: moziba mentünk, napoztunk a háztetőn, fiúkat néztünk, kimentünk a játszótérre és hülyültünk... most csendben ültünk az éjszaka közepén, a tudat, hogy 6 óra múlva elválunk elszomorított minket.

- Azon gondolkodom, hogy Carmen, Lena, Bridget és Tibby sorsa nagyon hasonlít a miénkhez, és ők megőrizték a barátságukat -  törte meg a csendet Maggie. (Carmen, Lena, Bridget és Tibby, Négyen egy gatyában című mozifilm szereplői)
- De ők csak egy nyárra váltak el, nem örökre - mondta Emi.
- De nem lehetetlen, hogy megőrizzük a barátságunkat. Ígérjétek meg, hogy küldtök majd levelet és tartjuk a kapcsolatot! - Lenát már a sírás kerülgette.
- És mindenről beszámolunk egymásnak, ahogy eddig tetteük! Most jön majd az első szerelem, csók...! - ábrándozott Heni.
- Szerintem eljött az ideje! - mondta Emi - Ki lesz az első?
Elővettük a naplónkat és megmutattuk egymásnak. Felbontottuk a leragasztott oldalakat, leveleket, titkokat, visszaolvastuk a kedves emlékeinket, mikor megismerkedtünk, összevesztünk, sokat sírtunk és nevettünk közben. 
- Lányok! - ugrott fel Lena - Korszakalkotó ötletem van!
- Ki vele!
- Mi lenne, ha... - hatásszünet - ezentúl közös naplót vezetnénk?! 
Döbbenten néztünk a barátnőnkre.
- Gondoljatok csak bele! - folytatta Lena - mindent leírnánk, mindent tudnánk a másikról... ez összetartana minket! 
- Nem is rossz ötlet! És levélben továbbküldenénk! - mondta Meggy.
- Nekem tetszik! Elkészítjük? - kérdezte Heni.
Mindegyikünk Emire nézett.
- Oké! Eric tegnap kapott iskolakezdésre egy rakás füzetet. Biztos nem veszi észre, ha egy eltűnik. 
- Veled megyek! - kiáltotta Heni.
Felosontunk a lépcsőn egyenesen Eric szobájába. Míg Emi mindent felforgatott a füzet keresése után Heni Eric talpát csiklandozta ami kikandikált a takaró alól. 
- Megvan! Mehetünk Heni!.......Heni? Te mit művelsz?
- Aranyos a bátyád!
- Másfél évvel idősebb vagy! - értetlenkedett Emi.
- Na és! - vonta meg a vállát Heni - Nálad is idősebb vagyok, mégis jó kijövünk. Nem?
A következő órákban a füzetet díszítettük, megírtuk a mai napunkat utána még sokáig beszélgettünk önfeledten, míg elnyomott minket az álom. A napló biztonsgáot nyújtott, már nem féltünk, hogy romba dől a barátságunk.

Epilógus

Sziasztok!

Ezennel megnyitom a blogomat!

Az első blogbejegyzésemben beszeretném mutatni nektek Emilyt és a többi szereplőt egy-egy rövid történettel.
Ha, tetszik kommenteljetek! Kösziii!

Régen és most :)

Emily (Emi) Averay

Egy átlagos nyelvtanóra

(1. osztányban)

- Emily Averay! Sapkában eszel az órámon?! - Kiabálta Gács tanárúr felháborodva.

- Elnézést tanárúr éhes voltam - mentegetőzött  és még utoljára egy nagyot harapott a szendvicsembe majd a sapkájával együtt elrejtette a padban. 

A nyelvtantanár folytatta az órát. 

- Felelés következik! - jelentette be szigorúan.

Emily látványosan unta magát. Egyre lejjebb csúszott a székén és mikor látta, hogy a a tanár nem figyel lebukott az asztal alá. Hason előrekúszott a tanáriasztalhoz, ekkor már alig bírta az osztály visszatartani a nevetését. Előkerültek a telefonok is. Emily vetett egy bukfencet a látványosság kedvéért, majd Hörpit az osztályállatkát, kiemelte a ketrecéből és mindenki döbbenetére a tanárúr nadrágszárához emelte, aki mitsem sejtve lapozgatta tovább a naplót. Emily megvárta míg a hörcsög elindul a sötét (nadrág)alagútban, és gyorsan visszasietett a helyére.

A tanárúr mozdulatlanná vált és elfelejtett lapozni. (Az osztályból kitört a nevetés.) Hirtelen felugrott a székéből és nagy kiabálás közben ugrált az osztály előtt, míg szegény állatkát ki nem rázta a nadrágjáb és szétterült a földön.

- Szegééény! - kiáltott fel Emily, letérdelt Hörpihez a tanárúr lába elé és tenyerébe vette.

- Emily, ez a te műved?- kérdezte Gács tanárúr a dühtől remegve.

Emily bátran felemelte a tekintetét és a tanárúr szemébe nézett.

-Igen!

- Azonnal tedd le a patkányt és menj ki a táblához! Ma te felelsz!!!
Emily kisomfordált a táblához. 
- Nem tanultam! - dünnyögte.
Gács tanárúr egy egyest firkantott a naplóba.
- Tanárúr, szeretnék javítani! - mondta alíg halhatóan Emily, hogy az osztály ne hallja, mert akkor oda a büszkessége.
- Menj a helyedre és tanulj az esetből! - mondta a tanár már nyugodt és kedves hangon. Emily lehajtott fejjel a helyére kullogott de titokban mosolygott. Délután későn ért haza balett és fociedzés után. Otthon a szülei karbatett kézzel várták a nappaliban. Emily rájött, hogy valami nincs rendjén és jobbnak látta, ha minél előbb felmegy a szobájába. Már éppen elindult mikor apukája utánnaszólt.
- Gyere csak ide kisasszony! 
Emilyi kellettlenül visszafordult.
- Mit jelentsen ez?! - kérdezte anyukája és elétolta a leptopját.
Emily kérdőn nézett a szüleire.
- Fogalmam sincs mi ez! - mutatott a videóra - Megnézhetem?
A szülei bólintottak és elindították a videót: Emily óra alatt négykézláb mászik a padok alatt és megcsikizi osztálytársai lábát, belevigyorog a kamerába, bukfencet vet, kiveszi a hörcsögöt a ketrecből, következő pillanatban a tanár ugrál, szitkozódik és Emily nevét kiabálja vörös fejjel...
- Ó! - csillant fel Emily szeme - Már több mint 1200-an látták!? Híres lettem!
- Kislányom, ez nagy felelőtlenség volt! 2hét fogafogság, hogy tanulj az esetből!
- De Apa!
- Semmi de! Mars fel a szobádba, és gondolkodj el azon amit tettél!
Mikor befordult a lépcsőnél ikertestvérével Erickel találta szemben magát.
- Szép volt! - mondta az ikertestvére és összepacsiztak - Az egész iskola rólad beszél, mindenki látott téged! Következőleg engem se, hagy ki a buliból!
- Ígérem nem foglak, ha segítesz kidolgozni a következő csínytevést!
- Mire készülsz? -kérdezte Eric. 
- Majd meglátod! - mosolyodott el Emily.

Emily most:

Kor: 13

Maggie Hardin

(hamarosan hozom hozzá a történetet))

most:

Henriett Kennedy (Heni)

Természetismeret óra

(4. osztályban)

Az osztály nagyon unta magát természetismeret órán. A téma: Hogyan készül a méz.

- Ah, ennél unalmasabbat! - suttogta Henriett magában. Ekkor gondolt egyet és titokzatosan elmosolyodott. 

- ÁÁÁÁÁÁÁ! - sikította Henriett és hirtelen fölállt - A méhek? A mézet undorító bogarak készítik? - kérdezte felháborodva. Az osztályból kitört a nevetés.

- Ms. Kennedy, üljön vissza a helyére! - utasította a tanár szigorúan.

- Tanár úr, ezt nem hagyhatja! A kedvenc ételem a méz!

- Kérlek, ülj le és nyugodj meg!

- Nem nyugszom! - Henriett nagyon jól játszotta a szerepét, túl jól, mert az osztálytársai is elhitték.

Hisztigörcsöt kapott, visított torka szakadtából utána a padlóra vettette magát és toporzékolt...

A tanár alig bírt vele, végül avval nyugtatta meg, hogy a méz tündérporból készül a tündérek által. Henriett elérte amit akart: következő pillanatban kicsöngettek.

Ám nem minden alakult a terve szerint. Hamar elterjedt,  hogy nem tudta, hogy a méhek készítik a mézet, de ő okosan kihasználta ennek előnyeit... 

most:

Kor: 15

Lena Yonwin

(hamarosan...)

most:

Kor: 14


Ikertestvére:

Eric Averay

(hamarosan...)

Kor: 13

Louis Wolsey

Kor: 15

Motaz Alston

Kor: 15

Bevezetés

(A kép helye ami még nincs meg ezért nem látjátok :))

A képen egy átlagos füzetet láttok. Ám a Gatynapló (értsd: Gatya+Napló) koránt sem átlagos! Négy lány kalandos barátságáról szól: Lena, Maggie, Emi, és Heni. 

Barátáguk válságba kerül, és csak a közös naplójukra (Gattynaplóra) támaszkodhatnak. Emi Londonba költözik, Maggie egy három   hónapos táborba megy, Heni rátalál az igaz szerelemre és elhanyagolja barátnőit, Lenát felfedezi egy híres filmprodukcer, de nem szeretnék mindent elárulni, ezért itt be is fejezem. 

Jó olvasást! Ha tetszik örülnék, ha nyomott hagynál magad után és írnál! :p