1. fejezet -

Sziasztok!

Az első fejezetem... :) 

A búcsú

/Mikor még együtt voltunk, közösen írtuk... Brühühü.../

Négyen utoljára voltunk így együtt. Lena, Maggie, Emi és Heni. Az utolsó napunkat vidáman töltöttük együtt: moziba mentünk, napoztunk a háztetőn, fiúkat néztünk, kimentünk a játszótérre és hülyültünk... most csendben ültünk az éjszaka közepén, a tudat, hogy 6 óra múlva elválunk elszomorított minket.

- Azon gondolkodom, hogy Carmen, Lena, Bridget és Tibby sorsa nagyon hasonlít a miénkhez, és ők megőrizték a barátságukat -  törte meg a csendet Maggie. (Carmen, Lena, Bridget és Tibby, Négyen egy gatyában című mozifilm szereplői)
- De ők csak egy nyárra váltak el, nem örökre - mondta Emi.
- De nem lehetetlen, hogy megőrizzük a barátságunkat. Ígérjétek meg, hogy küldtök majd levelet és tartjuk a kapcsolatot! - Lenát már a sírás kerülgette.
- És mindenről beszámolunk egymásnak, ahogy eddig tetteük! Most jön majd az első szerelem, csók...! - ábrándozott Heni.
- Szerintem eljött az ideje! - mondta Emi - Ki lesz az első?
Elővettük a naplónkat és megmutattuk egymásnak. Felbontottuk a leragasztott oldalakat, leveleket, titkokat, visszaolvastuk a kedves emlékeinket, mikor megismerkedtünk, összevesztünk, sokat sírtunk és nevettünk közben. 
- Lányok! - ugrott fel Lena - Korszakalkotó ötletem van!
- Ki vele!
- Mi lenne, ha... - hatásszünet - ezentúl közös naplót vezetnénk?! 
Döbbenten néztünk a barátnőnkre.
- Gondoljatok csak bele! - folytatta Lena - mindent leírnánk, mindent tudnánk a másikról... ez összetartana minket! 
- Nem is rossz ötlet! És levélben továbbküldenénk! - mondta Meggy.
- Nekem tetszik! Elkészítjük? - kérdezte Heni.
Mindegyikünk Emire nézett.
- Oké! Eric tegnap kapott iskolakezdésre egy rakás füzetet. Biztos nem veszi észre, ha egy eltűnik. 
- Veled megyek! - kiáltotta Heni.
Felosontunk a lépcsőn egyenesen Eric szobájába. Míg Emi mindent felforgatott a füzet keresése után Heni Eric talpát csiklandozta ami kikandikált a takaró alól. 
- Megvan! Mehetünk Heni!.......Heni? Te mit művelsz?
- Aranyos a bátyád!
- Másfél évvel idősebb vagy! - értetlenkedett Emi.
- Na és! - vonta meg a vállát Heni - Nálad is idősebb vagyok, mégis jó kijövünk. Nem?
A következő órákban a füzetet díszítettük, megírtuk a mai napunkat utána még sokáig beszélgettünk önfeledten, míg elnyomott minket az álom. A napló biztonsgáot nyújtott, már nem féltünk, hogy romba dől a barátságunk.