2013. március 1., péntek

3. fejezet -

Sziasztok! 

Megkeztem a harmadik fejezetet :)
Ha, tetszik légyszi hagyjatok nyomot magatok után és kommenteljetek!

( I love London!)

/Maggie/
A reptéren egyik csomagszállítóról a másikra kapkodtam a fejem, nem tudtam eligazodni, hol találom meg a bőröndjeimet. Igen, ez egy birtoktöbbesítő jel mert egybe nem fértem bele, hisz fél évre megyek el... :) Végre megláttam a rózsaszín és fekete poggyászomat, nem nagyon lehet mással összetéveszteni. Alig tudtam felemelni. Követtem a többi embert . Kiértem egy nagy tömegbe. Az épületet leginkább egy plázához lehet hasonlítani, sok bolttal és üvegtetővel.  Nem tudtam kit kell keressek, mert Chloét (a francia levelező társam) még sosem láttam, csak képekről. Leültem a bőröndömre és vártam. Tíz perc elteltével megláttam egy magas, szőke, szemüveges lányt körbe- körbe járkálni egy nagy táblával amin ez áll: Hy Maggie! Ő is pont ekkor vett észre. Elém futott és egymás nyakába borultunk, mintha már születésünk óta ismernénk egymást. 

/Heni/

Hallottam, hogy becsukódik mögöttünk az ajtó.
- Most már biztonságban vagy - mondta az ismerős hang, de nem mertem mozdulni. megfogta a kezemet és gyengéden lefejtette az arcomról. Ekkor megláttam az őszinte, mogyoróbarna szemeit, amik olyan ismerősek voltak nekem. Már nem féltem. Egy velem egykorú fiú állt előttem, hunyorítva néztem rá, de nem tudtam rájönni mitől olyan ismerős.
- Mért nem szeretnéd, hogy felismerjenek? - kérdezte az ismerős hangján.
- Tessék? - még mindig nem tértem magamhoz.
- Elrejtetted az arcodat!
- Ó! - leesett, hogy mit kérdez - Még sosem kerültem ilyen helyzetbe, nem is tudtam róla... - kezdtem hadarni. A fiú kérdőn nézett rám. Nagy levegőt vettem, és elmondtam neki a pár perccel előbb történteket.
- Már értem. Megláttad magad a magazin címlapján a melletted ülő lány kezében, és fogalmad sem volt róla, hogy híres vagy.
- Hogy fogok ebből kimászni? - sóhajtottam és a falnak  nekidőlve lecsúsztam a csempére(ekkor vettem észre, hogy a női mosdóban vagyunk). A fiú legugolt mellém.
- Már megoldottam! Azt mondtam hányingered van és kikísérlek a WC - be.
- Köszi! - suttogtam hálásan - Most már csak azt kell kitaláljam, hogy megyek vissza!
Ekkor megszólalt egy monoton női hang: kérem kössék be az öveiket, megkezdjük a felszállást.
- Tessék - nyomott a kezembe egy napszemüveget. Megindult a repülő - jobb lesz, ha visszamegyünk - mondta. Miután visszaültem a helyemre föltettem a napszemüveget és felhúztam a kapucnimat. Körülnéztem. Úgy látszik senki nem ismert fel. A mellettem ülő lány mintha mi sem történt volna érdeklődve lapozgatta a magazint.
- Elkérhetem kicsit? - kérdeztem angolul. A lány kedvesen bólintott és átnyújtotta az újságot. Sebesen fellapoztam a rólam szóló cikket és olvasni kezdtem.

Katherine Kennedy, a híres filmsztárt az elmúlt években lefoglalta a munkája. Míg Hollywoodban forgatta legújabb sikerfilmjét, 11 éves lányát, Henriett Kenedyt külföldön élő bátyjához küldte. Míg Katherinet lefoglalták a filmforgatások, utazások, interjúk, lemaradt lánya tinéndzser válásának korszakáról. Henriett ez idő alatt felcseperedett és immár 15 éves kamasz. Édesanyja 4 év kemény munka után visszahívja Londonba...

Nem bírtam továbbolvasni. Mindenki ismeri az életemet... Próbáltam elterelni a gondolataimat.
egész úton azon tűnődtem, ki volt ez az ismerős srác és mért segített nekem. Még a nevét sem kérdeztem meg!
Ismét megszólalt a monoton női hang: Kérem utasainkat kössék be az öveket, megkezdjük a leszállást Londonba! Köszönjük, hogy velünk tartottak...!
Miután leszálltunk az ismeretlen fiú után futottam, hogy visszaadjam a szemüvegét, de a nagy tömegben nem tudtam utolérni. Kiabáltam neki, de nem hallotta meg. Hirtelen megbotlottam, és leestem a földre. Egy nagy rúgást éreztem a bordámba. Föl akartam állni, de egy újabb tűsarkú visszanyomott. Nem tudtam felállni, akárhogy próbálkoztam. Tudtam, hogy itt nem maradhatok mert agyontaposnak. Visítani akartam, de egy bakancs benyomta a gégémet, és levegőt sem kaptam. Kétségbeesetten kapkodtam levegő után kapkodva a padlón.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése